~Valaki voltál a szememben, helyed volt a szívemben, de akit most látok, az már nem te vagy. vedd már észre magad, mert én többé nem szólok rád, csak mosolyogva megyek tovább

~Szeretem azokat az embereket, akik meg tudnak nevettetni még akkor is, mikor nem akarok mosolyogni

 ~Megállunk egy pillanatra, amikor érezzük, hogy a fájdalom elmúlhat. Visszanézünk, és látjuk azokat az emlékeket, amiket már rég feledni akartunk. Csak a hangokat akarjuk újra hallani. Változik az élet és én is változom vele együtt. Nem tudok megbocsátani, el kell, felejtsek mindent. És hogy milyen leszek a jövőben? Jobb akarok lenni, mint voltam..

 

~Furcsa dolog hazaérkezni. Minden ugyanúgy néz ki. Ugyanolyan az illata. Ugyanúgy érzel. Rájössz, hogy az egyetlen dolog, ami változott, az te magad vagy.

~ Néha szeretlek, néha utállak..néha gyűlöllek, néha kívánlak,néha sírok, azért amit tettél..néha nevetek azon,mit vesztettél..

~Van egy pont, ahol a kislányból nő lesz. Egy pont, ahol legyőzöd a félelmet. Egy pont ahol kiborulsz. Egy pont, ahol már csak röhögünk mindenen. Egy pont, ahol már nem agyalsz. Egy pont, ahol erősnek kell lenned, és egy másik, ahol elgyengülhetsz. Egy pont, ahol az extázis kezdődik. Egy pont, ahol minden bölcsességedre szükség van, és egy másik, ahol újra kisgyerek lehetsz, ha arra vágysz. Mindig van egy pont..

 ~Néhány ember úgy gondolja, hogy csendes vagyok. Talán azért, mert nem ismernek eléggé vagy, mert nem vesztegetem a lélegzetem azokra, akik idegesítenek.

~Mikor utoljára láttalak, csillogtál, úgy fájt, hogy nem vagy az enyém, most már csak az fáj, hogy mennyire nem fáj semmi..

~Egyszer mindennek vége és úgy emlékszel majd rám, mint egy szép mesére

 

~Ha legközelebb látlak, már nem figyelek rád, nem fordulok utánad, csak megyek tovább

 

~Az igazi ok, hogy azért vagyok túl rajtad, mert most látom csak, hogy milyen is vagy valójában!

 

~Szeretni könnyű, de feledni nehéz, a szív a múltba ezerszer visszanéz, lehet, hogy könnyen, nevetve búcsúzunk, de nehéz lesz majd, ha újra találkozunk..

 

~A mi sorsunknak is vége lett, mond ki te is bátran, ég veled!

 

~Egyszer, ha ráérsz, meséld el milyen volt mellettem..hazudd, hogy kurva jó, hogy kellettem..

 

~Szomorú tud lenni, amikor változnak az idők. Amikor elsétálsz valaki mellett, akivel régen órákig tudtál beszélni, most pedig még csak rád sem néz...

 

~Idővel rájössz majd arra, hogy annak ellenére, hogy boldog vagy azokkal, akik körülötted vannak, mégis rettenetesen hiányoznak neked azok, akik tegnap még veled voltak, és most már elmentek, nincsenek.

 

~Elképzelem, hogy ott állsz tőlem pár méterre és csak engem nézel, elindulsz felém, oda lépsz, elém szemembe nézel, átkarolod a derekamat és megcsókolsz. Tudom, hogy nem lenne szabad rólad álmodoznom, mert ha megint csak át vágsz, még nagyobbat fogok koppanni. Félek, hogy te, amiket mondasz, nem gondolod olyan komolyan, mint ahogy én..

 

~Elmentél, már rég elmentél, most már mással vagy. Én is mással vagyok. De a szívem egy darabja még össze van törve. De már nem fáj, mert ezt a darabot elvitted magaddal, és örökké nálad lesz. Már csak a hiányát érzem. A hiányod, mert örökké hiányozni fogsz. És bár már nem vagyok szerelmes, mégis szeretlek, jobban, mint egy barátot, és azt hiszem, ez már nem fog változni. Amikor eszembe jutsz, nem akarom, de könnybe lábad a szemem. Ilyenkor egy éjszakán át sírdogálok, az emlékekre gondolva. Eszembe jut egy illat, egy tekintet, érintés, vagy néhány szó. Vannak dalok, helyek, filmek, amikről csak te jutsz eszembe. Megtanítottál szeretni, te voltál az első szerelmem, de az első szerelem mindig véget ér. Lehet nem kellett volna véget érnie, de mégse adtam utolsó esélyt, és talán ennek így kellett lennie. Boldog tudok már lenni, mert tudom, hogy te az vagy, valahol máshol, valaki mással, de boldog vagy, ezért én is!

 

~Aztán egy szép napon arra ébredek, hogy nem ő jár a fejemben, és rájövök, hogy túl vagyok a nehezén. A szívem súlyos sebet kapott, de majd begyógyul, és akkor majd újra tudok örülni az élet szépségeinek. Történt már velem ilyen, és fog is még történni, ebben biztos vagyok. Ha valaki elmegy, az azért van, mert jönni fog helyette valaki más - és újra rám talál a szerelem!

 

~Nem az rendített meg engem, hogy hazudtál nekem, hanem, hogy többé nem hiszek neked..

 

~Ott ült mellettem, olyan közel, hogy akár megérinthetném, és mégis olyan távol, mintha csak a képzeletemben élne..

 

~Múlton rágódni? Nem fogok!.Változtatni? Nem tudok!..Tettem, amit tettem, nem bánom!..Vannak és lesznek hibáim,melyekből tanulok!..Ki mit mondd,nem érdekel!!!..Vannak irigyek, ellenségek,barátok..viszont életem csak egy van, úgy élem, ahogy jó nekem..

 

~Megijeszt a tudat, hogy az a fiú, aki, esküszöm, különleges volt!- pontosan ugyanolyanná vált, mint a többi..

 

~Mindenki életében van néhány ember, aki miatt egy kicsit hangosabban nevetünk, aki miatt többet mosolygunk, és aki miatt egyszerűen csak jobban érezzük magunkat.

 

~Minden ‘csak vicceltem’ mögött van egy kis igazság, minden ‘csak elgondolkoztam’-ban ott van egy kis kíváncsiság; minden ‘nem tudom’ mögött van egy kis tudás, és minden ‘már nem érdekel’ mögött van egy kis érzelem..

 

~Hogyan tudnálak feledni, ha te tanítottál meg szeretni?

 

~Az élet egyik furcsa jellemvonása, hogy az ember hónapokon át naponta találkozik valakivel, és olyan bizalmas barátságba kerül vele, hogy nélküle el sem tudja képzelni a létet; azután jön az eltávolodás: minden marad a régiben, és a barát, aki oly fontosnak látszott, egyszerre fölöslegesnek bizonyul. Az ember élete megy tovább a maga útján, s az illető még csak nem is hiányzik. 

 

~Szerelemmel múlik az idő, idővel a szerelem. Úgy látszik, tényleg igaz, nekem is ez lett a végzetem. Én nem akartam, hogy ez legyen, kérlek, ne haragudj érte, Az érzéseim irányítani nem tudom, a szívem lépett félre.

 

~A csillagok sem tudnak sötétség nélkül ragyogni

 

~De tudom, hogy van napsütés az eső mögött, tudom, hogy van boldogság a kínon túl..

 

~Megváltoztunk nincs vissza út, hát ennyi volt. Felébredtél, te is tudod, nem rólunk szólt. És vége, vagy inkább végre kimondom én, ha te nem tudod: Viszlát!

 

~Mostanában a legtöbbször úgy érzem, már nem hiányzol és sikerül felejtenem. De néha… néha még mindig ölni tudnék csak azért, hogy veled lehessek.

 

~Csendben csinálom majd. Olyan csendben sétálok ki az életedből, hogy ne halld a szuszogásom, ne sejtsd a távolodásom..Csak az űrt érezd. Az űrt, amit előbb te keltettél bennem, s most majd én hagyom itt magam után.

 

~Mit gyűlöl az ember leginkább? Nem azt, amit soha nem kapott meg, hanem amit egyszer megkapott, de nem tudott megtartani.

 

~Már nem nézek vissza a múltba..Már nem fáj, ha szembe jön velem a régi álmom..Már nem vágyom arra, hogy az legyek, aki régen voltam és, hogy azokkal legyek, akikkel voltam..Mert rá jöttem, hogy egy hazugság volt az egész, amiben éltem..Már nem vagyok egy hiszékeny kislány..Már meg tanultam fel állni, ha elbotlanék egy kisebb kőben..

 

~Szerelem. Csupán egy érzés, mégis annyi mindent jelent. Csak egy másik ember kell hozzá, mégis olyan nehéz megtalálni és megtartani azt, amit adhat. Szerelem-annyi kínnal és fájdalommal jár, mégis vágyunk arra, hogy a magunkénak tudjuk, hogy érezzük...hogy valakit annyira szeressünk, hogy az életünket adjuk érte; hogy valakiben annyira bízzunk, hogy megosszuk vele legféltettebb titkainkat! Kín és öröm, fájdalom és boldogság, remény és beteljesülés-ellenkező dolgok, melyeket mindenki tapasztalt már. Ez a szerelem, valakinek összejön, valakinek nem!

 

~Minden, ami igazán van... az a most.

 

~Láttál már tiszta szívből nevetni? Na és sírni, zokogni? Hülyeséget csinálni, és valamit nagyon megbánni? Dühöngeni, ordítani vagy csendben egy könyvet olvasni? Erősnek mutatkozni, vagy összetörni? Hallottad, már ahogy elmesélem az életem, és érezted, hogy levettem az álarcom? Ha nem, akkor nem ítélhetsz el, hiszen nem ismersz!

 

~Az emberek azt mondták, megváltoztam. Nos, az igazság az, hogy felnőttem. Már nem hagyom, hogy ide-oda lökdössenek. Megtanultam, hogy nem lehetek mindig boldog. Egyszerűen csak elfogadtam a valóságot.

 

~Nem vagyok agresszív, de tudod téged vigyorogva, tépnélek szét

 

~Eltűnődtél már azon, hogy vajon melyik a rosszabb: kimondani valamit, majd azután azt kívánni, bárcsak ne tetted volna - vagy nem mondani semmit, és később azt kívánni, bárcsak kimondtad volna?

 

~Az ember egyszer csak rádöbben, hogy vége, végleg. Nincs visszaút, érzi az ember. És ekkor jön el a pillanat, mikor felidézzük, hogy is kezdődött, majd rájövünk, hogy már jóval azelőtt, mint gondoltuk volna. Az emberben ekkor tudatosul, hogy minden csak egyszer történik meg, és bármennyire szeretnénk, ugyanaz az érzés már soha nem lesz meg. Soha többé nem érezzük magunkat három méterrel a felhők felett.

 

~Mire kimondtam volna, hogy nem az a fajta lány vagyok, már az voltam..

 

~Szeretem a jelenem, és többé nem hiányzik a múltam!

 

~Nem azok az emberek hiányoznak, akiket szeretünk. Az a darabka hiányzik önmagunkból, amit magukkal visznek

 

~Eljön az a pillanat, amikor rájössz, hogy ki az, aki igazán számít; hogy ki az, aki sosem számított; ki az, aki többé nem fog és ki az, aki mindig is számítani fog!

 

~Egyetlen oka van annak, hogy az emberek szorosan ragaszkodnak az emlékeikhez: az emlék az egyetlen dolog, ami nem változik, mikor minden más igen..

 

~A mesékben, harcol értem a hercegem, de te csak játszottál, én elhittem neked..

 

~Akkor a legelviselhetetlenebb valaki hiánya, amikor melletted, ül, de tudod, hogy már semmi nem a régi..

 

~Nem érdekel, mit gondolsz, a véleményed a szememben semmi, mert nem mertél, amikor kellett volna mellettem, lenni..

 

~Nem kell emlékezned rám, csak ne felejts el..

 

~Egymás mellett, mint két idegen, egymásra nézünk, szemünk se rebben, de lelkünkben, szívünkben vérzünk, és az utca végéről mégis visszanézünk..

 

~Az arcodba vágtam, hogy felejts el, miközben vártam, hogy átölelj..

 

 

 

 

~Egy nap úgy fogsz sírni, ahogy én sírtam utánad, egy nap úgy fogok hiányozni, ahogy te hiányoztál nekem, egy nap majd szükséged lesz rám, ahogy nekem is volt rád, egy nap szeretni fogsz, de én akkor már nem!

 

~Veled mennék, tényleg, de te elengedtél végleg..

 

 

 

Oldal: Idézetek~Szakítás után:$
Tini csajok birodalma~ - © 2008 - 2024 - tinicsajokbirodalma.hupont.hu

A HuPont.hu jelszava az, hogy itt a honlapkészítés ingyen van! Honlapkészítés Ingyen

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat